11. fejezet-Lelketlen szörnyeteg 1. rész

Sziasztok! Meglepetés! :) hoztam nektek egy fejit, mert ma van a névnapom :) és szeretném, ha megajándékoznátok sok-sok komival :) puszy!

"Ma sokkal csöndesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni."



Simon szemszöge:

A falkával őrülten rohantunk Bella után, bár bevallom sehol sem láttuk őt. Jacob vezetett minket. Ő ismerte azt a helyet, ahol Bella és Edward szokott találkozni. Nem sokára egy rétre értünk, ahol már mindenki ott volt. A Cullen család teljes összhangban gyűltek Bella köré és velünk zárult a kör.
-Bella tudtam, hogy itt leszel. Kérlek ne kényszeríts arra, hogy bántsalak.-kérlelte kedvesen Jacob. Én már rég bántottam volna.
-Ha akarnád sem tudnál bántani.-mondta magabiztosan, majd sok-sok fénypontot láttunk és Bella a körön kívülre került. Pontosan Jasper mögé.
Elkapta Jaspert és magához szorította.
-Semmi baj. Nyugodjatok meg! Nem fog bántani.-bizonygatta Jasper, amire Bella gonoszan mosolygott. Magabiztosságának háttere is volt, ezt jól tudtam. Ugyanakkor biztosan van valami, ami a gyengéje. Biztos, hogy még érez szerelmet Edward iránt. Erre a gondolatomra Edward rám kapta tekintetét és fájdalmas tekintettel megrázta fejét.
-"Egy próbát megér."-üzentem felé gondolatban. Ő bizonytalanul megindult szerelme felé. Én meg megpróbáltam elvonni a figyelmét.
-Bella tudom, mit érzel, de ez nem megoldás.-kezdtem, amire ő felkacagott. Ő már tényleg nem az a Bella volt, mint ember korában.
-Ugyan már. Még csak nőre sem néztél úgy, ahogy férfi szokta!-vágta fejemhez azt a dolgot, ami bevallom, nekem is fájt. Már abban nincs igaza, hogy még nem néztem nőre, de abban igaza van, hogy sosem élvezhettem a szerelem könnyed ízét. A szerelem sajnos nem mindig olyan, ahogy a mesékben leírják. Én tiltott szerelemre vágytam. Így átérzem, amit ő élt át. Bár ezt senki sem tudja rólam.
-Csókoltál már így nőt?-kérdezte és a következő pillanatban már a földön fekvő Edwardon ült és szenvedélyesen csókolta őt. Széttépte ingét és végignyalta testét. Majd egy szempillantás alatt felpattant és már csak annyit éreztem, hogy egy fának csapódtam. Ő pedig a nyakamat szorította.
-Bella kérlek! A kedvemért.-könyörgött neki Jacob. Bizonyára fájdalmas volt látni számára, hogy Bella milyen szenvedéllyel csókolta Edwardot.
Erre Bella elrántott a fától és belém rúgott, amitől én elég hosszasan repültem. Aztán hirtelen áramszünet következett elmémben...

Rosalie szemszöge:

Pár perccel ezelőtt még boldogok voltunk, mert Bella életben volt, most meg sietünk, hogy megmentsük Jaspert, mert valahogy sikerült elrabolnia őt. Nem értem. Az egész család itthon volt már, de még sem vettük észre, hogy Bella bejött, azt meg pláne, hogy Jasperrel távozott. Az egyik pillanatban még Alice miatt aggódott az egyik fotelban, a következőben már ott sem volt. Hogyan?
A réten már felgyorsultak az események. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy felettem elrepült az egyik kutya, majd ájultan hever a fűben.
-Bella szeretlek!-üvöltötte Edward, majd már Bella előtt állt és vadul ajkára tapadt. Bella látszólag viszonozta a csókját, de ezt elvetettük amiatt, hogy Edward fájdalmasan felüvöltött és a földön rángatózott, mint akit megcsapott az áram. Ekkor jöttünk rá, hogy Bella rengeteg képességgel bír. Rettentően erős vámpírrá érett az ötven év alatt. Már rá sem ismerek.
Aztán elém állt és gonoszan vigyorgott. Most féltem tőle. Hatalmas pofonnal jutalmazott, majd földre borult testemre guggolt és hajamba kapaszkodva felemelte fejem a földről.
-Csak szerettem volna megköszönni, hogy legalább te nem hazudtál!-suttogta, majd visszanyomta fejem a helyére és, mintha köddé vált volna. Már sehol sem láttam őt.


Elizabeth szemszöge:

***50 évvel korábban***

Idegesen topogtam Jacob házában, amikor az emeletről zajokat hallottam. Megijedtem, mert ebben az állapotomban még csak emberként sem lettem volna képes védekezni ellene. Bár nem tudom, miért bántana engem, de azért ezt a Bellat látva, már semmin sem lepődök meg. A falka éppen járőrözik valahol. Senki sem volt itthon és még inkább megrémisztett. Pár nappal ezelőtt a házunknál láttam Bellat, de senki sem hitt nekem és most itt van.
-Bella te vagy itt?-kérdeztem. Hangomon érződött a félelem. Pár másodperccel később az említett személy vigyorgott rám. Szemei most éjfeketén villogtak.
-Mit akarsz tenni?-kérdeztem, amire felkapott engem és velem együtt suhant az erdőbe. Sikítani sem volt időm, már egy szikla tetején ücsörögtem egyedül.
Ide-oda rángattam a fejem, de őt már sehol sem találtam. Lepillantottam és majdnem leszédültem a mélybe. Hihetetlen milyen magasan voltam.
-Hova tűntél? Mit akarsz? Hiszen én nem ártottam neked.-hebegtem, de senki sem válaszolt. A hátam mögötti fáktól egy apró reccsenés hallatszott ki.
-Tudom, hogy ott vagy.-mondtam magabiztosan, amire végre előbukkant.
-Nem igaz, mert itt vagyok.-szólalt meg a hátam mögött. Most csak egy hirtelen, nem várt mozdulatomba telne, és ő a szakadékba esne, de nem teszem, mert kedvelem őt. Ő olyan nekem, mintha csak a húgom lenne. Nagyon szeretem őt.
-Mit akarsz? Kérlek ne bánts, állapotos vagyok.-böktem ki. Még magamat is megleptem, hogy ilyen könnyen árultam el titkomat, amit még a gyermek apja sem tud. Megrökönyödve állt előttem, majd tekintete a hasamra siklott, amit két kézzel óvtam a világgal szemben. Megértően hasamra csúsztatta kezét és végigsimított rajta. Most először kedvesen mosolygott.
-Mi történt veled?-kérdeztem kíváncsian. Tudni akartam, miért vált ilyen vérengzővé, amikor még ott pislogott egy parányi szikra a régi Bellaból.
-Tudni akarod a történetem?-kérdezett vissza meglepetten.
-Hát persze. Én nagyon megszerettelek az idő alatt, míg ott voltál velünk. Szinte a húgomként tekintek rád.-válaszoltam egy kedves mosoly kíséretében.
-Ha elmesélek neked valamit, akkor mellettem kell maradnod az idők végezetéig.-felelte. Egy pillanatra megijedtem, de bíztam benne. Tudtam, mit akar ezzel mondani és nem menekültem. Bele sem gondoltam abba, hogy ezzel el kell majd hagynom a családomat.
-Rendben.-feleltem.

***jelenben-London***

Aggódtam barátnőm miatt, hiszen a fejébe vette, hogy mindenkit eltöröl a földről, aki neki ártani akart egykor. Hova lett az a kedves Bella?
Most már tudom, mit jelent ez a hevesség, amit Bella szemében láttam, hisz a saját szememmel tapasztalhattam ennek okát...Közös életünk, közös titkunk...