Ízelítő

Sziasztok! Készültem nektek egy kis ízelítővel, remélem, hogy örültök és esetleg megdobtok pár véleménnyel. Még egyszer szeretném megköszönni a díjat, amit kaptam. Valóban nagy örömmel tölt el a tudat, hogy van akinek még tetszik a történet. Ezt azért mondom, mert alig kapok pár komit és ugye a díjat azoknak szokták adni, akiknek azért valamit mér ér a története. Tudom, hogy rengeteg blog született már az internet világába és nehéz több blogot követni, ezt tényleg elhiszem, de én sem kértem senkitől regény nagyságú véleményt. Elég egy szóban elmondani. Sajnálom, hogy megint rinyálok, tényleg csak jól esne, ahogy másoknak is jól esik... :/

Jó olvasást ehhez a kis szösszenethez! 

Puszy

"...-Bella te vagy az?-kérdeztem. Mocorgást észleltem, de még mindig nem láttam senkit sem. Éreztem, hogy a szívem, mely holtan foglalja helyét mellkasomban, szinte újra életre kel, ahogy tudatósul bennem, visszajött életem szerelme. Bella valahol itt van és engem néz. Figyel, ami csakis azt jelentheti, hogy még mindig szeret, ha már nem is annyira mint régen tette.
-Szeretlek!-mondtam, amire hirtelen a hátam mögött szólított meg egy hang.
-Ne hazudj!-üvöltött rám. Családom szinte hallhatóan egyszerre kapták fel fejüket a nappaliban és szinkronban indultak erre fel a szobámba. Bella még időben kapott karjaiba és amikor kinyílt az ajtó, mi eltűntünk onnan egy hatalmas fény segítségével.
A következő pillanatban pedig már előző színhelyünkön voltunk, a rét ölelő virágai között.
-Miért jöttél vissza?-kérdeztem kedvesen, aki grimasszal az arcán tekintett vissza rám.
-A bosszú édes ízére vágytam.-felelte pár perc elteltével. 
-Figyelj én tudom, hogy azzal, hogy elhagytalak, rengeteget ártottam. Sőt az még nem is kifejezés. Viszont tudnod kell, hogy ezt csak a te érdekedben tettem. A családom pedig egyszerűen csak kénytelen volt elfogadni a döntésemet.-magyarázkodtam, amire ő bedühödött és egy hatalmas pofonnal adta tudtomra, nem kíváncsi a magyarázatomra.
-Még most is hazudni próbálsz, amikor már jól tudod, nem hiszek neked?-üvöltötte arcomba, ahogy a földön fekvő testemre térdelt és arcomhoz hajolt. Éreztem, hogy mélyet szippant hajamba, majd behunyja szemét és egy hatalmasat nyelt.
-Bella könyörgök neked, hogy bocsáss meg és engedd, hogy újra a szívedbe férkőzzek!-kérleltem őt..."